Tuesday, September 29, 2009

Ismét muszáj magamból kiírni

Sziasztok!

Nem igazán tudom, hogy hogyan is kezdjek neki, de muszáj leírnom azt, amit érzek!

Egy pár vagyunk! Tudjuk, hogy nem a legjobb és vannak problémák, de mindent meg tudunk beszélni! Legalábbis úgy gondoltam, hogy meg tudunk mindent beszélni! Értem ez alatt, hogy nem csak elmondjuk egymásnak a problémáinkat, hanem meg is értjük és ha egymás közt van, akkor azt meg is próbáljuk oldani, változni próbálunk! De sajnos erre egyre kisebb esélyt látok!
Már arra, hogy úgy beszéljük meg, hogy az meg is legyen oldva!
Lehet tényleg gyerek vagyok, de nekem is fel kell nőnöm valamikor! Akárhányszor beszélünk, a Párom úgy érzi, hogy én félrebeszélek, hogy nem mondom el, amit akarok, hanem csak rébuszokba beszélek! Pedig nem érzem úgy! Próbálok példákat felhozni, de azok persze nem jók, mert miért is lenne jó. De ezt már tulajdonképpen megszoktam, hisz ezt kaptam mindig is otthon! Ha én mondtam valamit, akkor az nem jó, vagy mégsem vagy inkább maradj csendben! Vagy a legrosszabb, ha ezt nem mondták ki, hanem csak érzékeltették! Nos ezt ne érezzétek sohase, mert ennél rosszabb nincs!

És egyre inkább, egyre gyakrabban a kapcsolatomban is azt érzem, hogy feleslegesen beszélek és mondom el a gondjaim vagy bármilyen bajom, mert úgy is csak le vagyok hurrogva! Lehet, ez nem igaz és ahogy a Párom ma is mondta, "túlreagálom dolgokat", de én akkor is úgy érzem, hogy néha jobb lett volna csendben maradni!

A másik pedig a pénz! A rohadt pénz! Ebből élünk, ebből tartjuk fent magunk és a luxus kiadások is ebből jönnek! Ha vannak! Nehéz vele, de még nehezebb nélküle! Míg én csak egy nagyjából átlagos fizetést kapok, addig a párom a többszörösét keresi meg az enyémnek! És sajnos a pénz kérdés egyre gyakrabban jön elő! Hogy megint Ő fizet, hogy megint Ő veszi ezt is, meg azt is! Hogy Ő fizeti az albérletet és hogy mennyi víz fogy és mennyi áram! És mintha én kétkézre szórnám a pénzt! Aztán ha a szemére vetem, hogy ezt mondta, akkor jön az, hogy Ő nem ezt mondta! Ja, így is lehet mondani! Csak az a baj, hogy amit az ember sűrűn mond, az be is fog következni és elhiszi a végén! És senki, ismétlem senki nem fogja tudni megmagyarázni neki, hogy az mégsem úgy van!
Arra kellett rájönnöm a mai nap, hogy nincs! Nincs olyan, hogy mienk, nincs olyan, hogy a mi lakásunk, nincs olyan, hogy a mi autónk és a mi pénzünk! Van az Ő pénze, az Ő autója, az Ő albérlete, amit Ő fizet! Én csak ott lakhatok! Ha találkozunk valakivel, akkor Ő elmondja, hogy közös kassza, a mi autónk és hogy az otthonunk! Ez mind szép és jó lenne és ezzel én is áltattam magam eddig! De ennek vége kell, hogy legyen! Nem lehet, hogy ezt higgyem! Hisz mindig a fejemhez vágja!
Amivel nem is lenne baj! És meg is értem, hisz ez előző kapcsolatomban én voltam az, aki albit fizetett és szinte mindig én vásároltam! És szívesen tettem és sajnos én is a kapcsolatom végén már felróttam ezt a dolgot problémának! De azt hiszem, hogy itt más a helyzet! Teljesen más! Ő olyan sokat keres, hogy ennyit tud magára költeni! És a nagybevásárlásokon kívül, az otthoni bevásárlásokat mindig én intézem! Csak Ő arról nem tud, hogy azok is 1000 és 2000 Ft közé esnek! És azok is szinte mindennaposak vagy néha 2 naponta vásárolok be! Mert ugye kenyér kell és egyéb nyalánkság!

Szóval nem tudom, hogy mi van! Nem tudom, hogy mi felé haladunk!

Szeretem! Nagyon nagyon megviselne, ha elveszíteném! Nagyon nagyon! Imádom, ha hozzámbújik, ha megölel vagy megcsókol és megpuszil! Szeretem! De olyan nehezen tudom néha elviselni a baszogatásait! És mivel a munkahelyén nem éli ki magát, ezért mindent én kapok! Tudom, hogy bírnom kell és el kell viseljem, mert szeretem! De ki tudja és ki mondja meg, hogy meddig és mennyit kell elviselnem!

És el kell viseljek mindent? Mennyit szabad és mennyit nem? Mennyi az, amennyi már a kapcsolat rovására megy? Aminél egy ember azt mondja, hogy ez már sok és a büszkeségem nem engedi ezt meg! Persze ez minden embernél más! Van akinek birka türelme van! Nekem nem az volt, amióta megismerkedtünk és együtt vagyunk azóta csak! A barátaim és akik ismernek nagy szemekkel néznek rám, hogy egy-egy beszólását, hogy viselhetem el és hogy engedhetem meg, hogy így beszéljen velem!

Drágám, ha ezt mind elolvastad, akkor remélem tudod, hogy szeretlek! Nagyon szeretlek és odavagyok érted! Eddig és ezek után is minden meg fogok tenni érted!

Egy Tündérke