Wednesday, October 15, 2008

Egy fájó nap!

Sziasztok!

Először is köszönöm, hogy elolvasod, amit írtam, igaz, nem tudom, hogy ki vagy kik fogják majd olvasni. Nagyon úgy éreztem, hogy ma és most eljött az az alkalom, hogy kiírjam mindazt, ami bennem van és ami nyomja a szívem. Sajnos mindezt úgy érzem, hogy másnak nem nagyon tudom elmondani, mert vagy rosszul tálalnám vagy pedig félreértené.

Elég talán annyit tudni rólam, hogy Péternek hívnak és egy meleg srác vagyok. Úgy érzem, hogy eléggé talpra esett, de talán az élet majd ennek az ellenkezőjét be fogja bizonyítani! De ez majd elválik!

Szóval amiért elsődlegesen is írtam az az, hogy van egy párom. Immáron 2 nap "híján" 8 hónaposak leszünk. Igaz én nagyon félek! Sajnos egyre jobban úgy érzem, hogy eltávolodunk egymástól! Félek, hogy talán már nem szeret annyira mint régen, amikor küzdött értem! De elmesélem, hogy miről is beszélek!
Mostanában folyton csak vitatkozik és veszekedik velem, nem tudok vele mit kezdeni. Aki ismer tudja milyen vagyok, könnyen én is vitába elegyedem, de mellette nagyon sokat fejlődtem. Úgy érzem, hogy milliószor több kell ahhoz, hogy én is vitázzak! Milliószor több kell ahhoz, hogy megbántsam, ennek ellenére nem tagadom, de sajnos meg szoktam bántani! Nem tudom mi van Vele, Velem, Velünk! Valahogy megváltozott!
Tipikus férfi, de ez nem is probléma, mert hisz férfi vagyok én is, tudom milyen. Viszont nagyon szeretem! Nincs jobb érzés mellette lefeküdni és mellette felébredni! Mostanában reggelente csókkal ébresztem és puszikkal halmozom el, hátha akkor jobban, jobb hangulatban ébred. De sajnos nem. Reggelente valami szinte kivétel nélkül mindig van, amivel megbánt, megsért vagy épp én csináltam valami rosszat és ezért megérdemlem a lecseszést! Nem igazán értem, hogy mit is vétettem, de biztos igaza lehet.
Akármit is tegyek az rossz, elnézést, hogy ezt most így leírom, de az is baj, hogy a mosogatóba pakolok, az is baj, ha nem. Ma az volt a baj, hogy egy nagy lábosba beleraktam egy üveget és abba állítottam bele a koszos evőeszközöket, hogy könnyebben lehessen elmosogatni. Ja és persze a lábosba is volt víz, mert milánói szerűséget csinált, és persze az is teljesen beleszáradt volna. A lábosba még Ő engedett vizet, és csak teleengedtem, hogy azért mindenhol könnyen lejöjjön. Ma reggel ez is probléma volt! Mindegy!
Hála a jó égnek 2 kocsink van, az egyiket el akartam vinni, de le van merülve az aksija. Gondoltam feltöltöm és akkor talán majd haza tudok menni szombaton, mert egy barátnőmmel megyünk egy könyvátadóra! Abba is természetesen beleszólt. Mert ugye Ő a kocsi tulaja, ezért Ő diktál! A kapcsolatunk elején mindig az volt, hogy miért mondom én azt, hogy az enyém és az ővé, amikor itt minden a mienk. Csakhogy ez egy darabig működött is. Aztán most mi van? Az ővé minden, mindent Ő fizet, minden az ővé. Akkor az van, amit Ő akar. Ez egyértelmű, hisz én csak egy eltartott (talán meg is tűrt) személy vagyok! Nem igazán tudom lassan hova tenni magam ebben a kapcsolatban.
A legnagyobb baj az, hogy szeretem! Szeretem. Túlságosan szeretem és mindent ráhagyok és mindent "megengedek". De azt hiszem, hogy én hibáztam el. Az ember a hibáiból tanul! Próbálkozik legalábbis. Apu mindig azt mondja, hogy az okos ember más kárán, a hülye még a sajátján sem tanul. Lehet, hogy akkor én ... Ki tudja

Szeretnék még írni, de most volt egy olyan dolog, ahol meg sem tudtam volna mozdulni. Ahol nem vittek a lábaim. Talán most jópáran hülyének, vagy eszementnek néznek, de volt egy pillanat, amikor megszakadt a szívem. Azt hittem, hogy rosszul leszek. Szinte vártam, hogy álljon meg a szívem és ne verjen tovább és ne fájjon ennyire. Ez azért még nem öngyilkosság, de tényleg nagyon nagyon fájt, hogy ennyire meg tudott sérteni. Biztos ez amiatt is van. Hogy most egy kicsit érzelmileg a padlón vagyok, de most nagyon nagyon rosszul esett.

Egyelőre ennyi, de szerintem ma még biztos írni fogok valamit! Nem bírom ki, hogy ne írjam le a fájdalmaim. És úgy érzem, hogy most talán jobb! Egy kicsivel jobb, igaz átélni és belegondolni újra ezekbe a dolgokba nagyon nagyon nehéz!!

Puszi mindenkinek aki olvasott és kérlek ha valamit akartok mondani, írjátok meg!