Tuesday, September 29, 2009

Ismét muszáj magamból kiírni

Sziasztok!

Nem igazán tudom, hogy hogyan is kezdjek neki, de muszáj leírnom azt, amit érzek!

Egy pár vagyunk! Tudjuk, hogy nem a legjobb és vannak problémák, de mindent meg tudunk beszélni! Legalábbis úgy gondoltam, hogy meg tudunk mindent beszélni! Értem ez alatt, hogy nem csak elmondjuk egymásnak a problémáinkat, hanem meg is értjük és ha egymás közt van, akkor azt meg is próbáljuk oldani, változni próbálunk! De sajnos erre egyre kisebb esélyt látok!
Már arra, hogy úgy beszéljük meg, hogy az meg is legyen oldva!
Lehet tényleg gyerek vagyok, de nekem is fel kell nőnöm valamikor! Akárhányszor beszélünk, a Párom úgy érzi, hogy én félrebeszélek, hogy nem mondom el, amit akarok, hanem csak rébuszokba beszélek! Pedig nem érzem úgy! Próbálok példákat felhozni, de azok persze nem jók, mert miért is lenne jó. De ezt már tulajdonképpen megszoktam, hisz ezt kaptam mindig is otthon! Ha én mondtam valamit, akkor az nem jó, vagy mégsem vagy inkább maradj csendben! Vagy a legrosszabb, ha ezt nem mondták ki, hanem csak érzékeltették! Nos ezt ne érezzétek sohase, mert ennél rosszabb nincs!

És egyre inkább, egyre gyakrabban a kapcsolatomban is azt érzem, hogy feleslegesen beszélek és mondom el a gondjaim vagy bármilyen bajom, mert úgy is csak le vagyok hurrogva! Lehet, ez nem igaz és ahogy a Párom ma is mondta, "túlreagálom dolgokat", de én akkor is úgy érzem, hogy néha jobb lett volna csendben maradni!

A másik pedig a pénz! A rohadt pénz! Ebből élünk, ebből tartjuk fent magunk és a luxus kiadások is ebből jönnek! Ha vannak! Nehéz vele, de még nehezebb nélküle! Míg én csak egy nagyjából átlagos fizetést kapok, addig a párom a többszörösét keresi meg az enyémnek! És sajnos a pénz kérdés egyre gyakrabban jön elő! Hogy megint Ő fizet, hogy megint Ő veszi ezt is, meg azt is! Hogy Ő fizeti az albérletet és hogy mennyi víz fogy és mennyi áram! És mintha én kétkézre szórnám a pénzt! Aztán ha a szemére vetem, hogy ezt mondta, akkor jön az, hogy Ő nem ezt mondta! Ja, így is lehet mondani! Csak az a baj, hogy amit az ember sűrűn mond, az be is fog következni és elhiszi a végén! És senki, ismétlem senki nem fogja tudni megmagyarázni neki, hogy az mégsem úgy van!
Arra kellett rájönnöm a mai nap, hogy nincs! Nincs olyan, hogy mienk, nincs olyan, hogy a mi lakásunk, nincs olyan, hogy a mi autónk és a mi pénzünk! Van az Ő pénze, az Ő autója, az Ő albérlete, amit Ő fizet! Én csak ott lakhatok! Ha találkozunk valakivel, akkor Ő elmondja, hogy közös kassza, a mi autónk és hogy az otthonunk! Ez mind szép és jó lenne és ezzel én is áltattam magam eddig! De ennek vége kell, hogy legyen! Nem lehet, hogy ezt higgyem! Hisz mindig a fejemhez vágja!
Amivel nem is lenne baj! És meg is értem, hisz ez előző kapcsolatomban én voltam az, aki albit fizetett és szinte mindig én vásároltam! És szívesen tettem és sajnos én is a kapcsolatom végén már felróttam ezt a dolgot problémának! De azt hiszem, hogy itt más a helyzet! Teljesen más! Ő olyan sokat keres, hogy ennyit tud magára költeni! És a nagybevásárlásokon kívül, az otthoni bevásárlásokat mindig én intézem! Csak Ő arról nem tud, hogy azok is 1000 és 2000 Ft közé esnek! És azok is szinte mindennaposak vagy néha 2 naponta vásárolok be! Mert ugye kenyér kell és egyéb nyalánkság!

Szóval nem tudom, hogy mi van! Nem tudom, hogy mi felé haladunk!

Szeretem! Nagyon nagyon megviselne, ha elveszíteném! Nagyon nagyon! Imádom, ha hozzámbújik, ha megölel vagy megcsókol és megpuszil! Szeretem! De olyan nehezen tudom néha elviselni a baszogatásait! És mivel a munkahelyén nem éli ki magát, ezért mindent én kapok! Tudom, hogy bírnom kell és el kell viseljem, mert szeretem! De ki tudja és ki mondja meg, hogy meddig és mennyit kell elviselnem!

És el kell viseljek mindent? Mennyit szabad és mennyit nem? Mennyi az, amennyi már a kapcsolat rovására megy? Aminél egy ember azt mondja, hogy ez már sok és a büszkeségem nem engedi ezt meg! Persze ez minden embernél más! Van akinek birka türelme van! Nekem nem az volt, amióta megismerkedtünk és együtt vagyunk azóta csak! A barátaim és akik ismernek nagy szemekkel néznek rám, hogy egy-egy beszólását, hogy viselhetem el és hogy engedhetem meg, hogy így beszéljen velem!

Drágám, ha ezt mind elolvastad, akkor remélem tudod, hogy szeretlek! Nagyon szeretlek és odavagyok érted! Eddig és ezek után is minden meg fogok tenni érted!

Egy Tündérke

Wednesday, June 24, 2009

Természetesen nem sikerült ...

Sziasztok!

Természetesen nem sikerült teljesítenem mindazt, amit kitűztem. Sok dolog közbe is jött, de ez nem indok. Ami történt, hogy a nagy elhatározás és a nagy kitartás elmúlt. Nem, nem, ez rossz szó rá, inkább felhagytam. Tudjátok hogy van-ez!

Viszont ami a napokban történt! Volt egy nagyon nagyon jó dolog! De arról nem mesélek, max csak ha valaki kérdez! Azt csak maganak írom le!

Egy másik hír, nemrég telefonált anyu, hogy megjött az új mobilom! Nem vagyok ez a mobilos ember, régebben sokat nézegettem és ábrándoztam, hogy ha lenne egy ilyenem, de valahogy mostanában nem. Viszont ezt most más, mert most egy érintőképernyős LG mobilt rendeltem! Nagyon vártam, hogy kipróbáljam, milyen is! Amúgy nem tudom, hogy le fogom-e cserélni. Valentín napra kaptam egy nagyon szép és jó telefont a Páromtól, szóval most lesz két új telefonom, és nem tudom, hogy melyiket használjam!!! De azért nem lesz nagy kérdés!!

Most nincs kedvem többet írni, de valahogy ígérem, hogy még írni fogok!

Puszi:
Boldi

Saturday, June 6, 2009

És hogy zárjam a napot, egy kis szerelem ...
Nem bírom megállni, de muszáj beszélnem a drága Páromról! Bevallomm, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szerelmes leszek valaha és soha nem gondoltam volna, hogy egy kapcsolatban ilyen messzire is fogok menni. Persze tudom, soha nem mond azt, hogy soha, de szerintem itt ez kivétel lehet, mivel ez a múltról szól!
Drágám, ha véletlenül olvasnád ezt, akkor tudd, hogy nagyon nagyon szeretlek és alíg várom, hogy otthon legyünk és csak kettesben ...
Tudjátok szerintem a szerelem nagyon kacifántos dolog, sok mindent szeretnék elmondani, de azt hiszem, hogy ez marad a holnapi napra ... Bocs azoktól, akik még ma szerettek volna olvasni róla, hogy mi is a véleményem és hogy is vélekedek róla!
Puszi mindenkinek és jó éjszakát!

Napi rendszer

Napi rendszeresség
1. Ébredés
2. Agykontrollozás ( ülve, mert tudom, hogy fekve elalszom )
3. Felkelés
4. 5 Tibeti jóga
5. Futás ( na ezt lesz a legnehezebb véghez vinni és ha lehet, akkor rádió nélkül )
6. Tusolás
7. Öltözködés
8. Reggeli ( csak és kizárólag gyümölcs )
9. Otthoni feladat vagy munkába indulás
10. Ebéd
11. Tanulás, munka, önfejlesztés ( és megállni azt, hogy TV-zek )
12. Esetleg egy délutáni kis falatozás ( csak és kizárólag az ebédből )
13. Esti program ( szex :-) )
14. Esetleg egy kis TV-zés ( de csak és szinte kizárólag néhány sorozat )
Természetesen a változás jogát fenntartom!
Bevallom annyira nem lesz könnyű mindezt végig csinálni, mivel reggel az én édes párom nem igazán szereti az illatokat és a nagy mozgolódást! Még szerencse, hogy van egy nappalink és egy hálószobánk! De így is eléggé nesztelennek kell lennem, mert tudom, hogy minden egyes kis zajra nagyon harap és nagyon könnyen felébred! Azt pedig nem szeretném, hogy a munkanapomon korán hajnali 5-kor kelljen fel! De szerintem ezt valahogy mindenki megérti, hiszen senki sem akar rosszat a párjának!

Egy új nap kezdete!!

Sziasztok!

Hosszú idő után újra itt vagyok és újra belekezdek a blogom írásába! Úgy gondolom, hogy nem csak a rossz dolgokat, hanem a jó dolgokat is el kell meséljem és ki kell eresszem magamból!
Egyszerűen az emberek nem hiszik el, de én teljesen úgy vagyok Vele, ha elmesélem, kimondom, akkor sokkal, de sokkal jobban érzem magam! Főleg a rossz dolgokkal!
Ráadásul itt át is tudom gondolni a dolgokat és úgymond, mint egy skizofrén meg is tudom magammal beszélni!
Sajnos a mai világban nincsen és szinte nem lehet az embernek saját gondolata, mert nem engedik! A TV a rádió és minden arra irányul, hogy egyre többet nézd, egyre többet hallgasd és egyre szórakoztatóbb szeretne lenni! Miért? Hát hogy meg is tedd, amit szeretnének!

Nos, most viszont némelyest megpróbálok szakítani ezzel a problémámmal! Probléma? Hát végülis lehet annak is nevezni!

Leginkább arról szeretnék írni, hogy végleg eldöntöttem, hogy belekezdek egy fogyókúraszerűségbe! Az elhatározás nagyon megvan! Amihez nagyon közelíteni szeretnék az a 90 napos diéta! Azért is nem írt írom, hogy azt kezdem el, mert magamat ismerve nem menne, vagy legalábbis nem úgy menne, hogy azt tökéletesen csináljam. Márpedig maximalista önmagamat ismerve nagyon nehéz lenne úgy nekiugrani, hogy most azt csinálom és ragaszkodom hozzá! Az nem menne! Vagyis menne, de amikor az első elcsábulás megtörténne, akkor végem lenne és nagyon szarul érezném magam!
Szóval fogyókúrába kezdek, mert jelen pillanatban több mint 82,6 kg vagyok! Ami nagyon sok! Mondhatnám úgy is, hogy súlyos egy egyéniség vagyok! Persze a viszonyításhoz kell az is, hogy tudjátok én csak egy 176 cm magas srác, pasi, férfi (nem is tudom mi a megfelelő megnevezése önmagamnak) vagyok!

Szóval a fogyókúra! A fogyókúrát szerintem mindenki ismeri, részletezni nem szeretném, de majd úgy is látni fogjátok, mert szeretném naponta vezetni! Ezzel a kis apró rituáléval is úgymond rákényszeríteni magamat arra a napi rendszerességre, amit el fogok kezdeni. Már ma szeretném elkezdeni, de természetesen, a mai nap, csak a vacsora tájékán fog menni.

A négynapos fogyókúra szerint, külön kell választani a táplálékokat! Továbbá kijelenti, hogy minden reggelire csak gyümölcsöt lehet enni, ebédre a meghatározottat a táplálék szerint, vacsira pedig ugyan azt. Szerintem, én megpróbálkozom azzal, hogy a vacsorát elhagyom! Vacsorázni amúgy is csak 6 óráig lehet, vagy úgymond 4 órával a lefekvés előtt! Továbbá elhatározom, hogy reggelente tornázom és este, akármilyen fáradt is vagyok muszáj lesz egy kicsit edzenem!!! De mint mondtam, hogy szembesítsem magamat a tényekkel mindnet le fogok írni, minden nap!

De hogy megnyugtassam a barátaim és azokat a kedves meleg embereket, akik olvassák a blogomat, hogy nem csak egy fogyókúrát olvashatnak majd, hanem egy meleg pár életéről! Legalábbis szeretnék a gyönyörű párkapcsolatomról is írni!

Puszi mindenkinek
Boldi

Sunday, October 19, 2008

Helyesbítés és némi gondolkodás után

Sziasztok!

Helyesbítenék. Ezért szeretek írni. Mert ilyenkor úgy érzem, hogy beszélgetek valakivel és elmondom valakinek a gondolataim, amit úgy érzek, mintha valaki meghallgatna. És így át tudom gondolni a dolgaimat és nem csak magamban rágódok rajta és idegesítem magam, hogy most megint milyen szemét volt az a valaki. Amikor nem is Ő volt a hülye (vagy nem csak Ő), hanem én.

Szóval az előzőekben írt dolgot átgondolva tényleg én voltam aki túlságosan támadó volt. Nem is igazán értem, hogy miért. Szólt, hogy Ő úgy gondolja, hogy rossz. Attól persze elég gorombán szólt, de szólt, hogy miért úgy. Amit én elég rosszul reagáltam le. Pedig nem sok okom volt. És még az is dühített, hogy a kolléganője nem nekem adott igazat.

Lehet, hogy tényleg haragszom valakire, ha mérges vagyok és nem ad nekem igazat? Ez is egy tanúság lehet, hogy vita közben vagy épp egy rossz szónál nem kell támadásnak venni a dolgot. Hisz lehet, hogy nem is az. És aki kívülről látja a dolgot nem biztos, hogy az én pártomat fogja fogni!!! És akkor pedig nem kell rá haragudni. Inkább uralkodni kellene magamon. Pedig akkor nagyon mérges voltam. Nehéz lesz és nem tudom, hogy hogy fog menni, de valahogy változtatnom kell majd rajta. Nem igazán tudom, hogy hogy, de fogok! Hogy se Őt se mást ne veszítsek el, bármire képes lennék!

Nagyon nagyon szerelmes vagyok és komolyan mondom, hogy csak boldog lehetek, hogy ilyen Párom van. Nagyon nagyon boldog vagyok Vele!!!! Nagyon! Legszívesebben a világba kiabálnám, hogy szeretlek Életem!!! Szeretlek!!!! De persze ezt nem fogom, mert hülyének néznének! Érdekes, hogy úgy írok, mint egy kamasz gyerek! Mint aki életében először szerelmes. Pedig már jó öreg vagyok (22 éves) :-) . De nagyon szeretem!!!!!
Nagyon boldog vagyok és rosszul is esne, ha egy nap nem piszkálna valamiért! Kell, hogy piszkáljon, mert szeretem ha piszkál! Persze mindennek megvan a maga ideje és mennyiségileg sem mindegy! De szeretem!!!!

Gondolkodom ...

Sziasztok!

Megint eljött az idő, hogy írjak pár sort.
Amikor az előző soraimat olvastátok, akkor eléggé kivoltam. Sajnálatos módon nagyon úgy éreztem, hogy el vagyok hanyagolva, sőőt talán kicsit le vagyok nézve.
Nos ennek hol volt alapja, hol nem. Még aznap beszéltem a Párommal, kaptam is egy nagy lebaszást. Persze az nem az volt, csak én éreztem úgy. Amúgy pedig estére már viszonylag jó hangulatom lett, kénytelen voltam jó hangulatban lenni, nem volt kedvem egész nap búval b..szottan ülni és dolgozni. Nem akartam, hogy mindenki lássa, vagyis senki ne lássa.

Aztán jött 1 nap, ami nagyon jó volt. Majd még egy nap, amikor jól rámb...ták a kocsiajtót. De néha az emberrel előfordul.

És utánaaaa. Gyerekek utána jött egy csodálatos nap. Egy csodáááás nap. Egy olyan nap, amiről odákat sőőt akár ezer gyönyörű szót tudnék írni, annyira boldog voltam és szinte a fellegekben repültem. Úgy alakult, hogy fel kellett mennem a Párommal Pestre. Hozzáteszem, hogy nem sok keddvel mentem, mert én haza akartam menni, de a Párom és nem hagyom, hogy egyedül rohangáljon. Féltem, hogy nem vigyáz, siet vagy akármi. És csodaszép volt. Elment tárgyalni én addig megvártam őt a kocsiba. Nem volt hozzá hangulatom, de vártam. Zenét hallgattam és vártam. Nem ért oda amire kellett volna, mert egy kis csúszás jött közbe. Miközben a kocsiban vártam végi programoztam, hogy nem, nincs semmi baja, neeem nincs semmi gond, mindjárt itt lesz. 20 perccel, hogy vissza kellett volna jönnie csörgött a telefon. Ő volt! Én olyan boldog voltam, mint még soha. Már úgy izgultam és vártam a hívását, mint egy terhes kismama a gyerekét vagy mint a szerelmesek az első napokban a párjuk érkezését. Annyira szerelmes vagyok, mint még soha. Nem igazán tudom elhinni, hogy lehet ilyen boldog az ember! De az vagyok!!! Nagyon boldog! Közösen elmentünk ebédelni, közben találkoztunk egy imserőssel, vásároltunk egy két dolgot egy plazaban és elindultunk hazafelé. Majd megálltunk még egy helyen, természetesen ott is vásároltunk, majd átmentünk egyik kedvenc lakberendezési üzletébe bekapni valamit. Annyira boldog voltam, mint még soha!

És akkor ma megint el kellett jönni dolgozni! Dolgozni! Hozzáteszem szeretek, mert szeretem ezt a munkát, de ... Ahhhhhh. De Ő a főnököm. A Párom a Főnököm. Egy tipp és egy jótanács. Soha ne légy úgy, hogy a Párod a főnököd. Hidd el nekem, annál kellemetlenebb helyzetek és rosszabb kommunikáció a munka során nem jöhet létre, mint egy párkapcsolat a munkahelyen.
Szóval dolgozom, minden rendben és egyszer bemegyek hozzá az irodába. Majd elkezdi mondani, hogy szar ez meg szar az. Hogy készítettünk egy leltárt, vagyis 3-an. 3 fő készített egy összesítő leltárt és hogy miért nincs benne egy "bizonyos" raktár tartalma az összesítésben. Kár, hogy arról a raktárról senki nem tud semmit sem. Legalábbis én és szerintem a kolléganőim sem tudnak semmit sem. Mire én szóltam valamit, hogy nem igazán értek egyet és megpróbáltam némi magyarázattal szolgálni. Erre váltig állította, hogy neki van igaza. Akkor már éreztem, hogy nem húzom magamat, mert annak jó vége nem lesz, igazat adtam neki, még 2-szer leszarozta a munkánkat. Majd természetesen a fejemhez vágta, hogy én adtam le a táblázatot. Amit részben én is adtam le, de ... A lényeg az, hogy igaza van. Aztán továbbmegyek, már az sem volt jó, amit leadtunk, mert hogy lehetek ennyire egyszerű, hogy nem értelmezem, hogy mit is írok bele a táblázatba és miért nem érthetően van kitöltve. Hozzáteszem erőteljesen, Ő kérte a táblázatot úgy ahogy van. Ő határozta meg az oszlopokat és kérte, hogy töltsem ki. Magyarázatot is adtam hozzá immáron 1 hónappal ezelőtt! És most kéri rajtam számon ezeket! Nem értem! Nem értem. Most, amikor már arra sem emlékszem, hogy mi hogy volt? De könyörgöm.
Mindezt leírtam neki e-mailen. Visszaírt, természetesen neki van igaza és a feletessem, aki mellette ült, meg is jegyeztem, hogy (idézek) : "Peti egy kicsit okoskodó, és rögtön támadásnak vesz mindent. Néha meg sem hallja, mit mondunk, azonnal támad." Ezek szerint sokszor okoskodok. Ebbe lehet valami, de azért megpróbálom úgy nézni a dolgokat, hogy mégis mi az arany középút. És hogy támadok? Ha engem támadnak, akkor én is. Ez már csak így van és azt hiszem, hogy ezzel mindenki egyetért. Hagyni magamat és a munkámat ócsárolni nem szívesen hagyom, ha valamit pedig rosszul csináltam lehet azt úgy is közölni, hogy elnézést Péter (főleg ha az az ember párja és ha négyszemközt vagyunk), de ez és ez hiányzik vagy nem stimmel vagy hogy beleszámolta-e. Szóval ez kicsit rosszul esett és én éreztem támadásnak a dolgot!
Na mindegy. Ez már a ma története.

Ja és teszem hozzá, hogy nem is szólt, hogy megy ebédelni. Ide sem bagózott. Még csak azt sem mondta, hogy "Szívem, elmentem edébelni, most ha nem gond inkább ne gyere." A felszolgáló jött ide és szólt, hogy Ők már esznek. No nem gond, majd én is eszem egyedül. Nem kell hozzám lealacsonyodni, hogy együtt egyenek velem.

Nos ennyit a kis sztoriajimról és ennyit rólunk. Remélem azért látszik, hogy mi is normális emberek vagyunk, annak ellenére, hogy melegek vagyunk. Normálisak, szeretjük egymást, és ugyan olyan kis ügyes bajos dolgaink vannak, mint amilyenekkel egy ember a mindennapjaiban találozik és küszködik. Ettől még én is és tudom (TUDOM), hogy Ő is szeret engem! Csak néha úgy szól hozzám, hogy én, aki kicsit most szenzitívebb úgy veszem és rosszul reagálom le. Sajnálom, de ez most az én hibám is. De ezen is változtanom kell! Kell!!! És akkor ezeket is majd zökennőmentesen fogom kezelni!

Puszi mindenkinek és köszönöm, hogy elolvastatok!